04/09/2026
Trogír csodáitól a tűz pusztította tájakon át a mostari Öreg-híd lüktető forgatagáig 🏍️ tegnapi napunkról egy kis ízelítő;
Motorozni a Balkán szerpentinein nem egyszerűen utazás, hanem a színtiszta szabadság. Míg a tengerparti utakon az autók hosszú sorokban araszoltak a dugóban, mi könnyedén hagytuk magunk mögött a kilométereket. A meleg szellő simogatta az arcunkat.
Omiš környékére érve azonban a természet és a sors egy megrázó, arcát mutatta meg. Kilométereken át kísért minket a tűzpusztítás nyoma: a porig és hamuig leégett étterem csupasz falai, az égnek meredő, szénfekete erdőmaradványok és az egymásra halmozott, teljesen kiégett autóroncsok látványa, a füst még érezhető volt, ez felkavart bennünket. Még javában zajlottak az utómunkálatok, a levegőben érződött a percek alatt lecsapó pusztítás emléke — mégis volt a tájban valami felemelő. A hamu közül is megmutatkozott az élni akarás: az élet nem áll meg, hanem halad tovább.
A nyár hűsítő, igazi varázsát a Kravica vízesések kristálytiszta víztükre hozta vissza. A rengeteg turista nyüzsgése ellenére a szikrázó víz látványa feltöltött és felfrissített bennünket.
Innen vettük az irányt Mostar felé, ahol egy teljesen más világba csöppentünk.
A hömpölygő embertömeg sodort minket végig a történelmi óváros macskakövein. Lenyűgöző volt lépdelni a századok során fényesre kitaposott, koptatott köveken, miközben a város lüktetett körülöttünk. Az Öreg-hídnál megállt az idő: a helyi fiatalok félelmet nem ismerve, vetették a mélybe magukat a magasból. A vakmerő ugrások és a tömeg ujjongása felejthetetlen energiát adott a helynek.
A nap tökéletes zárásaként betértünk egy hangulatos kis étterembe, ahol a helyiek lehengerlő melegséggel és egy ínycsiklandó, tengeri haltállal kényeztettek bennünket. A napunk egyszerűen csodálatos volt.
