24/05/2026
Letette az üres kávéscsészét az asztalra. A csésze halk koccanása jelezte: a csendes szemlélődés ideje lejárt.
Megigazította a vállán a pokrócot, mélyen beszívta az utolsó korty friss, reggeli levegőt, és felállt a székből. A mozdulat határozott volt, teli energiával. Belépett a házba, ahol a cipője sarka már ütemesen kopogott a járólapon. Kulcsok csörrentek, a táska cipzárja egyetlen gyors rántással záródott.
Kinyitotta a bejárati ajtót. A kinti világ már mozgolódott, de a teraszon gyűjtött béke ott volt a tekintetében A vendégház bejárati ajtaja halkan kattant, ahogy kulcsra zárta. A friss, hajnali levegő azonnal megcsapta az arcát, miközben a táskáját a vállára igazította. Vissza nézett a házra, a korai napsugarak sejtelmes fénye megvilágította a házat. Egy utolsó mély levegőt vett a vidéki csendből, majd határozott léptekkel elindult az új célja felé. A kocsi kulcsa egy halk csipogással oldotta fel a zárat. Bedobta a nehéz táskát a hátsó ülésre, majd beült a volán mögé. A motor halkan duruzsolva, megnyugtató morgással kelt életre. Ahogy kigördült a betonos felhajtóról, a visszapillantó tükörben még látta, ahogy a vendégház végleg eltűnik a reggeli napsütésben.