19/10/2026
A hétvégén lezárult egy több hónapos tanulási folyamatom, amely során Németh Piros átadta nekünk a Symbolon kártyarendszer megértéséhez szükséges kulcsokat.
Számomra az ilyen tanulási folyamatok mindig mély belső felismerésekkel is járnak. Segítenek abban, hogy a sok-sok rám rakódott réteg alatt egyre közelebb kerülhessek saját magamhoz.
A Symbolon lapjai igazán beszédesek. Különösen akkor, ha már elindultunk az analógiás gondolkodás útján, és valamennyire ismerjük a szimbólumok csodálatos, titkokkal teli világát. A képekben megjelenő alakok, történetek és kapcsolódások a saját belső világunkra is rámutathatnak: érzésekre, mozgatórugókra, újra és újra visszatérő helyzetekre.
Az aktuális égi állások közül most a Vénusz és a Plútó holnap bepontosodó kvadrátját szeretném kiemelni. A hozzá kapcsolódó Symbolon-lapon keresztül megmutatom, milyen szépen ölthet képi formát egy-egy asztrológiai jelentéstartalom, és hogyan ismerhetünk rá benne saját megéléseinkre.
A lap neve: Bábu
Mindannyian a saját színpadunkon éljük az életünket, és a saját történetünk főszereplői vagyunk. A magunk módján éljük meg adott esetben nőiességünket, formáljuk az önértékelésünket, viszonyulunk az anyagi javakhoz és kapcsolódunk másokhoz. Közben pedig keressük, mi szerez örömet nekünk, és hogyan tudjuk élvezni ezt az életnek nevezett játékot.
Ezeket a megéléseinket azonban sokszor láthatatlan szálak mozgatják.
Ha jobban megfigyelitek a lapot, egy marionettbábut láthattok. A kép számomra azt a kérdést veti fel: vajon mi magunk irányítjuk a mozdulatainkat, vagy észrevétlenül valami más vezeti őket?
Ezek a szálak jelképezhetik a belső „behuzalozottságunkat”: a tanult mintáinkat, a kondicionáltságunkat, a traumáinkat, a hitrendszerünket és mindazokat a tudattalan tartalmakat, amelyek a háttérből formálják a választásainkat. Hatással lehetnek arra, hogyan szeretünk, mennyire érezzük magunkat értékesnek, mihez ragaszkodunk, és mit engedünk meg magunknak az élet örömeiből.
Ez az égi állás számomra az alábbi kérdéseket hozza elő, amelyeket nektek is érdemes lehet végiggondolni. Ha őszintén válaszolunk rájuk, közelebb kerülhetünk annak felismeréséhez, milyen láthatatlan szálak formálják az érzéseinket, a kapcsolatainkat és a döntéseinket.
• A saját vágyaim szerint élek, vagy mások elvárásainak próbálok megfelelni?
• Milyen szerepet játszom azért, hogy szeressenek, elfogadjanak és értékesnek tartsanak?
• Mennyire függ az önértékelésem mások figyelmétől, a párkapcsolatomtól vagy az anyagi helyzetemtől?
• Kihez vagy mihez ragaszkodom akkor is, ha ez már fájdalmat okoz?
• Hol próbálom irányítani a másikat azért, hogy nagyobb biztonságban érezzem magam?
Kívánom nektek, hogy ebben az időszakban ne húzzanak vissza benneteket „érzelmi fekete lyukként” a régi félelmek és a fájdalmas ragaszkodások. Inkább sikerüljön felismernetek, miért kerültök újra és újra ugyanazokba a helyzetekbe, és legyen bátorságotok másképp választani: kimondani, mire vágytok, mi esik jól, és mi az, amit már nem szeretnétek tovább megélni.
Ölelés: Erika