23/10/2026
ÜRES NAPOK ÉS LAPOK 📍Egy újrakezdés naplója, 365 nap
Néha kell ilyen is.
Napok, amikor megpihen az ember.
Lapok, amelyekre nem kerül történet.
Gyerekkoromban is írtam naplót.
Minden nap.
Aztán voltak olyan napok, amikor annyi minden történt,
vagy éppen nem történt semmi,
hogy az írás elmaradt.
Valahogy így történt ez most is.
A sütiműhely tetőre vár.
Megérkeztek az első fagyok.
Kicsit kuckóztunk, kicsit kirándultunk.
Kicsit magunkba fordultunk, agyaltunk.
Egy kedves családtag a minap rámutatott a napló ívére.
Hogy először kerestem az utat. Igaz.
Mostanra kikristályosodott az irány. Igaz.
Néha még bizonytalan vagyok, és múltba révedek. Igaz.
Mert nem lehet egy korszakot gombnyomásra lezárni.
Nem lehet az újat azonnal természetesnek érezni.
A múltat megváltoztatni, a jövőt előre látni nem lehet.
Szerintem.
A jelenben élni viszont nagyon is lehet. És kell is.
Néhány hónapja írtam: Valakiből Senki.
Akkor így éreztem.
De miért is?
Mert már nem időre keltem?
Mert a kötelezettségeimet nem más, hanem magam határoztam meg?
Mert a szép ruháim helyett munkavédelmi bakancsot hordtam?
Mert a diplomáim helyett a józan eszemre támaszkodtam?
Magam sem tudom.
Hosszú út áll mögöttünk.
Fizikailag és lelkileg is.
Békésből Zalába.
Városból faluba.
Alkalmazottból vállalkozóvá.
Szingliből társsá.
A saját életünk és munkánk alakítóivá.
A napló elején még sokszor azt kérdeztem: hogyan tovább?
Most már tudom, merre szeretnénk menni.
De ez nem jelenti azt, hogy minden nap magabiztosan lépkedek..
Épül a Hollilak.
Készül a sütiműhely.
És közben mi magunk is változunk.
365 nap.
Egy újrakezdés története.
Néha üres lapokkal.
Köszönöm, hogy velünk tartotok! ❤️
