28/05/2026
A bőrözés akkor indult, amikor ellopták a tárcáját. 😅
Krisztiánnal beszélgettünk egy kicsit.☕ Igaz, mi már régebbről ismerjük a hatalmas kreatív vénával megáldott, alkalmazott építészmérnökből lett egyéni vállalkozót, aki átlépve az épületek világából, a designer bútorok tervezésének és az anyagok megmunkálásának folyamatában kezdte igazi kibontakozását, de még így is voltak olyan válaszai, amik még minket is megleptek.
Gyertek, ismerjétek meg ti is a the Yurt első Workshopjának előadóját! (1. rész)
"- ...Kanyarodjunk kicsit a bőrre, ha már BőrWorkshop lesz nálunk. Honnan indult ez neked?
- Amikor ellopták a tárcámat. Szerettem volna helyette egyedit készíteni, mert amiket a boltban láttam, egyiket sem éreztem magaménak, jóval inkább kényszerpályának éltem volna meg. Mivel még egyetemre jártam, nem volt sok anyagi keretem bőr beszerzésére, akkoriban az autó gumisokhoz jártam használt gumibelsőért, hogy azon gyakoroljak varrni.
Az első kedvenc tárcám is abból készült, amit jó pár évig használtam és nagyon szerettem, de mivel a gumi idővel elöregszik, neki sajnos véges volt az ideje.
- Miért pont a bőr? Mit szeretsz benne a legjobban?
- Leszámítva az állati eredetét, egy rendkívül elegáns és tartós, nemes anyag.
A fa és a bőr már messziről jó illatot és "műhely hangulatot" áraszt, több síkon hat ránk és hív az alkotásra.
Egy remekül alakítható struktúrájú anyag, jó megmunkálhatósággal. Egy induló alkotónak kiváló lehetőség.
- Mi volt az első pillanat, amikor azt érezted, hogy a bőrrel való munka több lesz, mint hobbi?
- Akkor éreztem meg igazán a szerepem a bőrdíszművességben, vagyis inkább az ezen belüli alkotásban, amikor már nem csak magamon láttam ennek a pozitív hatását.
Egyre több megkeresést és építő visszajelzést kaptam. Különóra felkérések és gyarapodó megrendelések halmoztak el.
A nyitott műhely napokon, workshopokon láttam igazán elmélyülni másokat is az alkotásban, én pedig mindig is azt gondoltam, hogy ennek fontos szerepe van az életünkben.
- Ha már alkotás... Mi a filozófiád?
- Számomra az alkotás egy restauratív, gyógyító folyamat. Befelé figyelés egy bizonyos pontig. Ha akarod, akár egy önreflexiós gyakorlat. Ha viszont játszani szeretnél, felfedezni, kitalálni új dolgokat és azokat kombinálni, erre is teret ad.
Egy meditatív folyamat veszi kezdetét, ahogy mindenki nekilát és amikor bármire szüksége van, én támogatom benne. Megtartó és ítélkezés mentes, biztonságos közeg jön létre. Ez a mély alkotás egyik legfontosabb környezeti kritériuma az én tapasztalataim szerint.
- Hogyan gondolkodsz a kézzel készült tárgyakról?
- Számomra egészen egyedi energiáik vannak. Mást is támogatsz, ha azt vásárolsz, ebből is lehet elvi kérdést is csinálni.
Ha magad készíted, az még komolyabb szint, olyan értelemben, hogy több értelemben is ad nekünk.
A puszta folyamat is egy fantasztikus élmény és emlék lehet, ahogy elkészíted. Sok izgalmas emberrel ismerkedhetsz meg közben, plusz ebben a közegben mindenki nagyobb lelkesedéssel és önbizalommal alkot. Ennek az emlékét hordozza magában később az a tárgy, amit hazaviszel és talán te is minden nap használod majd. Egy hétfő mennyivel jobban indul ennyi jó emlékkel, nem igaz?
- Valóban, ilyen hétfőkre gyakrabban szükségünk lenne.😄 Szombaton egy workshop, vasárnap egy Miskolci Régiségvásár és máris jobban vágnánk bele a munkanapokba. Elárulod, téged mi inspirál? Van olyan hely, tárgy vagy élmény esetleg?
- Mindig csodálatosnak tartottam a klasszikus cipészek munkáit. A folyamat, ahogy felépítenek egy bakancsot vagy klasszikus oxford cipőt, szerintem lenyűgöző.
Több szakembertől is tanultam az évek során, lestem a tudást és kimeríthetetlenül szívtam magamba, mintha nem lenne holnap.
Jó is, hogy említed a régiségeket. Mikor mélyebben beleástam magam, sok hagyatékból maradt, nagyrészt felújítandó cipész szerszámot vettem és miután párat rendbe tettem, elkezdtem a saját bakancsomat megépíteni. Ezek a szerszámok azóta bővültek, az egyik nagy kincsemet egy idős bácsitól kaptam, aki ma már nincs közöttünk, de bízom benne, hogy a legjobb helyen landolt az ajándéka. Azóta is a kedvenc szerszámom, amire ha ránézek, mindig ad egy kis plusz érzelmi töltetet a munkához.
- Biztosak vagyunk benne, hogy a lehető legjobb helyre került a bácsi ajándéka. Beszélgessünk még egy kicsit magáról a workshopról. Az alapanyagokról, a hangulatról, az egész folyamatról. De addig is... egy kávét?" ☕
Hamarosan jövünk a Krisztiánnal folytatott beszélgetés további részével, addig is, ha még nem tetted, a lájk után irány az esemény, biztosítsd be a helyed, mert már csak pár szabad maradt! 🛠💪 Link kommentben!
