22/10/2026
PLAUTER KÚRIA - A hely szelleme (Nemes László írása)
Nagymegyer, a nagy folyótól északra fekvő kisváros, jelentős átmenő forgalommal büszkélkedhet. Az utazó többnyire csak áthalad rajta: kevés olyan látványosság vagy jelentős történelmi emlék kínálkozik, amely hosszabb időre megállásra késztetné. Talán a termálfürdő az, amely sok gyógyulni, pihenni és üdülni vágyó embert idecsalogat. Első pillantásra tehát egy átlagos, különösebb sajátosságok nélküli kisváros képe tárul elénk. És mégis: itt, szinte a semmiből, megszületett egy egyedi, különleges értékeket képviselő helyszín.
A természet erejébe és szépségébe vetett hit hozta létre ezt a csodálatos, sokrétű világot: Plauter Péter portáját. A genius loci, vagyis a hely szelleme uralja ezt a város szélén megbúvó, kicsinek tűnő, mégis hatalmas és összetett univerzumot. Dísznövények és őshonos növényfajok, mesebeli halastó, kert és gyümölcsös, különleges háziállatok és lovak egymásrautaltsága gazdagítja a látványt.
Itt mindennek megvan a maga helye és szerepe, esztétikai és gyakorlati értelemben egyaránt. Már első látásra érzékelhető a gazda elszántsága, az a belső késztetés, amellyel álmait valóra váltja. Ember és természet izgalmas találkozásának lehetünk tanúi. Föld, levegő és víz különleges szimbiózisban kapcsolódik össze.
Plauter Péter ezt a kézzelfogható, látható, a mindennapi élet gyakorlati és haszonelvű szempontjai által meghatározott valóságot egy határozott elhatározással és sajátos vízióval emeli át egy szokatlan dimenzióba. Olyan világot teremt, amelyben a természet, az emberi akarat és az esztétikai érzékenység egymást erősítve van jelen.
És ekkor érkezik Mikóczy Dénes. Egy régi álom válik valóra: rátalál erre a különös, megteremtett világra és annak alkotójára. A találkozásból megszületik az alkotótábor gondolata, majd maga a MEGER Art. Mindez egy olyan régióban történik, ahol kevés a jelentős kiállítótér, a múzeum és a képzőművészeti alkotóhagyomány.
Húsz esztendővel ezelőtt tehát életre kel a MEGER Art!
A Kárpát-medence különböző régióiból, sőt azokon túlról is, évről évre alkotók, művészek érkeznek ide. Olyan emberek, akik az itt élők számára valami mást, valami újat hoznak magukkal. Varietas delectat – a változatosság gyönyörködtet.
Ez a kis mezőváros a gondolatok, az eszmei és filozófiai értékek, valamint a nyelvi és kulturális sokszínűség találkozóhelyévé válik. A megteremtett környezet és a helyszín szépsége évről évre magával ragadja az alkotókat. A hely szelleme folyamatos párbeszédet kezdeményez velük, és valódi metamorfózisként jelenik meg az elkészült művekben.
A környezettel folytatott párbeszéd a plein air festészet közvetlenségében éppúgy megmutatkozik, mint az absztrakció nagy tudást és elmélyült alkotói munkát igénylő folyamatában. E sokszínűség teremti meg a tábor vállalt eszmei és esztétikai arculatát.
Az évről évre változó résztvevők nemcsak a természeti környezetből meríthetnek ihletet, hanem az előző évek alkotásaival is találkozhatnak. Ez a folytonosság az alkotótáborok világában különleges lehetőséget teremt: az egymást követő nemzedékek, művészi szemléletek és alkotói törekvések párbeszédét.
Közben valami más is létrejött. A házigazda egy hatalmas galériát teremtett, amely nemcsak az évente megrendezett alkotótábornak ad otthont, hanem műteremként is működik. A belső térben tíz-tizenöt művész munkája is helyet kaphat. A falakat egészen a mennyezetig alkotások borítják, a látogató pedig különleges, szinte váratlan művészeti élmény részese lesz.
A művek első pillantásra szokatlan, izgalmas sokasága sajátos, összetéveszthetetlen karaktert kölcsönöz a galériának. Nem a hagyományos kiállítóterek rendezett, kimért világával találkozunk, hanem egy élő, folyamatosan gazdagodó művészeti univerzummal, amelyben a különböző látásmódok és alkotói személyiségek szabadon vannak jelen.
A meghívott művészeket további meglepetés is várja: a szálláshelyen mindenki külön szobát kap, igényesen berendezett környezetben. Az alkotás azonban nem csupán munkát és energiát igényel, hanem beszélgetést, barátkozást és közös élményeket is.
A vendéglátás és az ellátás sajátos, egyedi karaktert hordoz. Az asztalra kerülő ételek jelentős részét a ház saját konyhája, kertje és terményei adják. Különleges találkozás ez: a helyi gasztronómiai kultúra és a képzőművészet egymásra találásának lehetünk tanúi.
És ott van a nagy, kerek asztal is.
Ez az asztal aligha a diplomáciai udvariasság és a jólneveltség jelképeként marad meg emlékezetünkben. Sokkal inkább a hitbeli, szellemi és erkölcsi kérdésekről folytatott, olykor kemény összecsapások helyszíneként. Az itt kibontakozó, többszintű párbeszédek hozzájárultak ahhoz, hogy a szakmai elkötelezettségüket elsődlegesnek tekintő alkotók a művésszé válás folyamatában saját hitüket, kultúrájukat és eszmei világukat is képviselhessék.
Ezek a csoportos beszélgetések és véleménycserék mindig adtak valami újat, valami továbbgondolásra érdemest ahhoz a nagy egészhez, amelyet alkotótáborként élhettünk meg.
Tihanyi József barátom szavaival élve: „A lehetőségessel kísértettük, megtámadtuk a lehetetlent.” Számomra ez a gondolat fejezi ki leginkább a művészet igazi kiteljesedését, valamint mindannak az értelmét, amiben közösen hinni tudtunk.
És mindez nem volt hiábavaló. Eredményt hozott: a gondolatok továbbterjedtek, életre keltek. Az érdeklődők és a látogatók egyre növekvő száma is azt bizonyította, hogy ennek a kezdeményezésnek létjogosultsága, értéke és értelme van.
Minden egyes tábor igazolta a gondolatok terjedésének erejét. Az elkészült művek jelentős része korunkat, a megélt világunk igazságait, borzalmait és szépségeit jelenítette meg. Az alkotások nem pusztán egyéni élményeket rögzítettek, hanem tágabb emberi és társadalmi kérdéseket is megfogalmaztak.
A zárókiállítások minden alkalommal nagy érdeklődést vonzottak. A hely szelleme és az itt kibontakozó művészeti tevékenység fokozatosan olyan közösséget teremtett, amely a város kulturális életének meghatározó részévé vált. A résztvevők és a látogatók magukévá tették a művészet értelmét és lényegét, és életet adtak valaminek, amit ma már joggal értelmezhetünk Nagymegyer kulturális önazonosságának részeként.
Létezik tehát egy sajátos kulturális öntudat, amelynek kialakulásában a MEGER Art fontos szerepet játszott.
Húsz év elteltével végre arról is beszélhetünk, hogy egy jelentős művészeti gyűjtemény jött létre, amely két, egymást kiegészítő részből áll. Az egyesület büszkélkedhet a két évtized alkotótáborainak műveivel, míg a helyszínt megteremtő Plauter Péter saját gyűjteménnyel rendelkezik, amelyet magam egyfajta kortárs művészeti múzeumként értelmezek.
E gyűjtemények anyaga számos kiállításon mutatkozott be, és messzi vidékekre is eljutott. A művek magukkal vitték a MEGER Art jelenlétének hírét, valamint a Pro Megere hitvallásának és küldetésének üzenetét.
A huszadik alkotótábor léte és az ott született művek bizalmat és reményt ébresztenek. Megerősítik a tábor és a művészet iránti hitet, valamint az elkötelezettséget, amely húsz éven át életben tartotta ezt a kezdeményezést.
Kívánom, hogy a boldogság, az alkotás öröme és a művészet iránti elhivatottság kísérje a MEGER Art jövőjét is!
